Cultural I Cannábica De Martorell 2.022

Amikor elmegyek a Plaça del Sol mellett, mindig észreveszem az egyesület szerény tábláját és a folyamatos, csendes tagforgalmat. Bent inkább nappalinak tűnik, mint boltnak — visszafogott ülőhelyek, lágy fény és könnyed beszélgetések. A körülötte lévő tér megőrzi a kisvárosi Martorell-ritmust: kávézók, biciklik és az emberek, akik kiszaladnak egy gyors eszpresszóért. Látszik, hogy helyiek viszik; a társalgások hol a focimeccsek eredményeiről, hol a környék pletykáiról szólnak, éppúgy, mint bármi más. Esténként általában fiatalabb társaság gyűlik össze, akik inkább lógni jönnek, mint gyorsan vásárolni. A törzsvendégek bólintanak egymásnak, mint régi ismerősök; az új arcok rendszerint baráttal érkeznek. Az utca szintjén öreg kőépületek és kis műhelyek keverednek, így a klub beleillik a város mindennapi szövetébe. Olyan társasági helynek tűnik, amiről szóbeszédből értesülsz, nem valami feltűnő látványosságnak a látogatóknak.